Avagy itt a farsang áll a bál!
Öröm volt reggel Marci arcán, hogy farsangra ébredtünk. Kivételesen én mentem vele. Segítettem felölteni a kalóz ruhát. Megnéztem a csoport társakat is, csináltam pár képet aztán hazajöttem. Hiszen zárt körű rendezvény volt. Amolyan zenés buli. Ahol össznépileg űzték a telet a gyerekek.
A tornateremben vidám előadás volt nekik; a termükben pedig úgy táncoltak, hogy "vonatoztak" körbe-körbe. Volt kaja, pia, móka és kacagás :o)

Amikor megjelentem a fényképezőgéppel a kezemben akkor Gabi néni az összes harcost a falhoz állította nekem hát ezt látjátok a képeken.
Marci egyébként egy olyan vegyes csoportban van ahol a 28 gyerekből kb 22 már az iskolát kezdi szeptemberben. Ezért a fejmagasság különbség a gyerekek között :o)

Már csütörtökön délután elkezdődött mert pénteken az oviban nevelés nélküli szünnap volt. Este Marci fejfájásra panaszkodott (életében először) aztán rögtön a láz is megjelent (38,0).
Még péntek hajnalban csillapítottunk egyszer de aztán egész nap és onnantól kezdve hétvégén is láztalan volt. Néha panaszkodott fejfájásra de csillapítás nélkül is jól érezte magát aztán kiderült, hogy a nurofen az nagyon finom! Úgyhogy anya legyen a talpán aki kiigazodik Marcin. Persze én; mint havi fejfájós anya, nagyon is tudom mi fán terem az...
Tehát szombaton Anyukáméknál szülinapoztunk egyet.












Mindenki nagyon jól érezte magát. Késő délután még apával kettesben is leléphettünk.

Vasárnapra virradóra Hermina rosszul lett. Amíg Marci fél lábon is kihord egy vírust addig a hugit nagyon megviseli. Egyrészt a hőemelkedéssel hányt de aztán ez nyomtalanul elmúlt és "csak" estére lázasodott be. Ráadásul délutánra csalánkiütések jelentek meg a lábaszárán és a csuklóján majd a nyakán is. De amilyen hamar jöttek, el is múltak csak mindig felütötte fejét egy újabb adag.

Hétfőn vagyis ma, apa nem ment dolgozni (mert amerikai focit néz reggelig), így Marcit is itthon fogtuk. Pláne mert az 5 éves státusz vizsgálatra mára kértem időpontot. Itt kiderült, hogy Marci mindent tud amit egy ötévesnek tudnia kell. Kiváló a hallása és remek a látása is. A vérnyomásáról nem is beszélve.
106 centi és 17 kiló de ezt eddig is tudtuk :o)
Hermina hajnali fél kettőkor még lázas volt nagyon (38,8) de azóta; az is jól elmúlt. Mint ahogy a vírus okozta csalánkiütés is. Viszont úgy tele van náthával a feje-orra, hogy a vízszintes alvás eléggé akadozó :o) Én meg már egészen elszoktam a kevesebb alvástól...de az a lényeg, hogy mindketten sokkal jobban vannak, mint voltak :o)

“ Ha sosem engeded szabadjára a gyermekeidet, hogyan tanulják meg, hogy mindig visszajöhetnek hozzád? ”

A csapvíz fogyasztása biztonságos, de mégis tartalmazhat olyan szennyeződéseket, amelyek kedvezőtlenül hatnak az ízére és szagára. Ezen szennyező anyagok között találhatók, pl. klór, szerves szennyeződések, és bizonyos növényvédő szer maradványok.
A vízszűrő csökkenti ezeket a vízben található szennyeződéseket, és olyan nehézfémek, mint az ólom, réz és alumínium mértékét.
A forró és hideg italok íze és megjelenése sokkal jobb lesz.
Ideális főzéshez és ételek készítéséhez. A víz változó keménységét - amely a vízkőlerakódást okozza, pl. a vízforralókban - szintén csökkenti.
Csökkenti a víz klórtartalmát, a víz keménységét, a növényvédőszer-maradvány okozta szennyeződéseket, és a nehéz fémeket.
Megőrzi a vízben a fontos ásványi anyagokat, mint a magnézium és kalcium.
A szűrővel szűrt víz tisztább, áttetszőbb, és ugyanolyan jó ízű, mint a palackozott víz
Segít Önnek egy kis pénzt megtakarítani.

Csak azt bánom, hogy nem előbb tettük. Rengeteg ásványvizet megittunk már. Igazából tartok tőle, hogy hosszú távon ez a veséket megterheli hiszen a nevében is benne van, hogy ásvány víz. Mi meg csak azt ittuk! Nem beszélve arról, hogy így szűrve sokkal finomabb a csapvíz! A fogyasztásunk így sem csökkent :o)

Amíg minden nap végig együtt voltunk addig nem volt kérdés számomra, hogy milyen napja van Marcinak. Akármilyennek is látta, az volt :o) Amikor délben elhoztam akkor már nyílván puhatolóztam. Megvártam a megfelelő pillanatot (ami többnyire sikerült), hátha van kedve róla beszélni. Most már egyre nyitottabb az oviról meséléssel.
Négy napja mióta délután négykor látom először azóta minden nap megkérdezem tőle, hogy mi volt a napban a legjobb és a legrosszabb!? Erre nekem elég ha egy mondatban válaszol és eddig még minden nap méltatott rá :o) Ráadásul az a bizonyos mondat, nekem mindent elárul.
Ma a foci volt a legjobb...kicsit előbb mentünk az oviba érte, hogy az udvarról betudjak lesni a tornaterembe. Valóban, láthatóan jól érezte magát és mesélt is arról, hogy mit csináltak.
A mai nap legrosszabbja az volt amikor nem játszott semmivel és senkivel. Azt hiszem Lacikát várta, hogy megérkezzen... Persze ilyenkor próbálom ösztönözni, hogy mit csináljon ebben a helyzetben de azt hiszem, hogy az oviban lehet tétlenül is üldögélni :o)

Hermina itthon alig várja, hogy elkezdjek valamit csinálni. Mosogatni, főzni. Ő máris elkerül a látómezőmön túlra és keresi a csínytevéseket. Gyorsan felmászik az asztal tetejére és a polcon garázdálkodik. Pedig direkt elvettem onnan minden széket, hogy ne tudjon felmászni de túljár az eszemen. Vagy megszerzi a lakáskulcsot; hátha eltűnik és nem tudunk kimenni.
Résen kell lennem. Megszoktam, hogy Marci figyelmeztet amikor a huga "rosszalkodik" :o)

Amúgy olyan szokatlan a helyzet. Jó is meg rossz is egyszerre. Jó mert nincsenek viták a gyerekek között. Több időm van az itthoni dolgokra és akár pihenni is tudok amikor a leány alszik...és rossz mert annyira megszoktam a legényt, hogy itthon van velünk. Mert sajnálom magam...mert Marci mindig feltalálja magát itthon és nincs vele probléma. Persze értem, hogy miért nem jön haza ebéd után de keresem magamban a hibát. Vagy épp nyugtatom magam, hogy ez csak átmeneti.
Ezenkívül Marci megint olyan anyás lett. Sokkal többször jön oda hozzám és bújik, ölel, szeret, igényel.  Nyílván azért mert kevesebbet látjuk egymást.
Tegnap amikor mentem érte akkor mondta, hogy olyan nagyon megörült nekem. Várt már. Neki is szokni kell a dupla annyi időt egymás nélkül.
Én pedig csak bíztatom. Mert tényleg nagyon elszánt és jól érzi magát az oviban is...

A múlt heti lufihegyek után ma ilyen kis álarcok díszelegtek a Süni csoport faliújságán :o) A kisfiam ezeket a díszítéseket választotta és ragasztotta rá...

Karácsony után bő egy hónappal elég nehéz feladatnak bizonyult szülinapi ajándékot választani, kitalálni. Olyat aminek igazán örülne.
A kis vízöntő gyerek nagyon vonzódik a földi elemekhez. A tűzhöz például...a kerti sütögetések alkalmával eddig még mindig izgalomba tartotta őt, a tűz. Aztán ott van a víz...a legnagyobb amit eddig látott; a Balaton teljesen lázba hozza. És végül a levegő...az égbolt, a csillagok, a csapadék hó és természetesen a Hold is. Ha meglátja akkor mindig szól, hogy nézzünk oda!

Ma amikor felszereltük az ágya fölé akkor azt mondta, hogy "bámulatos!" És valóban az. Az igazi kicsinyített mása. Éjjeli fényként funkciónál. Amikor éjjel felébred akkor csak kezébe veszi a távírányítót és láthat... a Holdfénynél.

12 különböző holdállás van. A speciális szenzoroknak köszönhetően a sötétben bekapcsol (ha akarjuk).

ITT vettük.

Azt hiszem nyugodtan kijelenthetem, hogy ilyen gyönyörű kék szeme, a világon senkinek nincsen! :P












- Ha itthon vagyunk akkor naponta többször is igényt tart az anyatejre. Meg elalváshoz, meg ha unatkozik vagy ha véletlen eldőlök a nappali kanapéján akkor máris ott terem és követel! Közben kezét ráhelyezi az arcomra. Tudtomra adja, hogy szeret :o) Mi is őt, nagyon-nagyon.
- Amikor szereti Marcit akkor szól, hogy nézzem meg őket :o)












- Nem beszél de abszolút megérteti magát.
- Gyakran játszuk azt, hogy én kérdezem, hogy hol van (mondjuk az összes testrészét felsorolom) és ő meg megmutatja!
- A maga nyelvén mindent kérdez. Természetesen a mutatóujjával mindenre rámutat és meg kell nevezni.
- Konfliktus helyzetekben visít mint egy kis malacka. Egyre hamarabb teszi túl magát a számára negatív dolgokon. Soha nem tart hosszú percekig egy ilyen eset, a hiszti. Szerintem azért mert ilyenkor nem foglalkozok vele. Rájött, hogy ezzel nem ér el nálam semmit.
- Produkálja magát. Most például az ágyon jobbra balra lépeget és közben dölöngél. Vigyorog. Büszke.
- Úgy szól nekem, hogy "- Á!" vagy "- NA!" Például átmegy egy másik szobába és kiabál, hogy én is menjek!
- Zavarba tud jönni és szégyenlős is alkalomadtán. Kezét az arcába temeti és szomorkodik vagy éppen mosolyog és várja a reakciót.
- Kedvenc helye a lakás magasabb pontjai. Például Apa nyaka. Ilyenkor huncut arccal megpaskolja finoman az apja fejét és testével már fordul is, hogy vegye őt oda. Szívesen ül a konyha ablakában. Nézi a madarakat, kutyákat, a világot.
- Ha megkérdezzük, hogy hány éves a Marci akkor szívesen megmutatja :o)

Aki ma úgy jött haza az oviból, hogy tetszett neki a foci és minden nap szeretne az oviba maradni ebéd után is!!! Így állunk kérem szépen... Az egykorúak társasága, az együtt játszás, az abszolút beilleszkedés...örülök mert jó helyen van :o)
Isten éltesse! A nevében is köszönöm a köszöntéseket!

Odáig megyek vissza, hogy 2004 őszén, a 18. heti ultrahangon abszolút egyértelművé vált, hogy kisfiút hordok a szívem alatt. A kórházból kijövet azt hiszem nem is apát hívtam fel először hanem anyut. Hiszen a hugom két lánya után, talán vele tudtam ennek a legjobban örülni, sírni :o)
Én voltam a világ legboldogabb embere és a föld fölött jártam 10 centivel.
Addig valahogy nem fogalmazódott meg bennem, hogy mit szeretnék, fiút vagy lányt!? De utána tudtam, hogy én fiús anya akarok lenni :o) Hirtelen eldőlt egy "kérdés" és megnyugtatott.

Az első év (2005)

Rögtön a természetes szülés élménye után azt gondoltam, hogy Marci egyke lesz. Önző módon ezt nagyon sokáig így gondoltam és megvoltam róla szentül győződve. Már másfél éves elmúlt Marci amikor először felmerült bennem, hogy talán ennek még sem kellene így lennie hosszú távon. De ez már egy másik történet...















A boldogság, hogy végre köztünk van, nagyon nagy volt.
Bennem fel sem merült, hogy nem tudom majd szoptatni hiszen Pamela Anderson hozzám képest kutykurutty volt.
Aztán elkezdtem ájuldozni a szoptatás alatt majd éjszaka ügyeletet hívtunk mert nem kaptam már levegőt. Mire kiderült, hogy vérszegénységem extra méreteket öltött addigra konkrétan nem volt tejem. Miután jobban lettem...nem volt kedvem szoptatni. Ilyen egyszerűen. Az ájuldozás, a rosszullétek teljesen elvették a kedvem...bár tudom, hogy ez nem megfelelő indok még számomra sem. Viszont azt hiszem, hogy a szoptatást igenis akarni kell. Nem mellesleg ez egy külön tudományág és aki ezt nem ismeri az nem fog túl sok sikerrel járni. Talán vissza lehetett volna hozni a semmiből azt az anyatejet de valahogy nem ragaszkodtam hozzá foggal-körömmel.
Azért baromira megviselt amikor a pár milliliter anyatej után itta volna még a drágám és nem volt mit.
Örülök, hogy Herminával a tapasztalatom már kissé megvolt alapozva és sikerült is de ez megint egy másik sztori :o)












Tehát az első évben a kis törékeny újszülöttből elöször egy kis figyelmes, okostekintetű gyermek vált majd mindig korához képest extra gyorsan fejlődött. Hamar a hátáról a hasára fordult, fél évesen mászott majd föl is állt és elindult.












A második év (2006) kezdetén még Békásmegyeren laktunk. Ott fedezte fel a világot ami a járással elé tárult.












Tavasszal már tudtuk, hogy megyünk a panelrengetegből mert megvettük itt Pestszentlőrincen a szép, kertes házunkat. Amatőr költözők lévén nagyon hamar túladtunk a lakáson és nem gondoltuk, hogy egy teljes felújítás 4-5 hónapot is igénybe vesz. Igaz ez a nyár végén kezdődött ezért lehetett az, hogy majd csak december 19.-én költözhettünk be, végre.
Addig 5 helyen laktunk. Nem volt rossz csak elég.
Még ez év decemberében Marci nagyon beteg lett. Lázas volt többször több napot. Akkor már az itteni első dokinéni vizsgálgatta és valamit nagyon benézett mert végül annyira elfajult Marci füle, hogy a hosszas kezelések után is műtét lett a vége. Az ok magyarul: Csecsnyúlvány gyulladás. Ezzel elkezdődött egy pár napos kórházi rémálom ami mondjuk addig sem volt kellemes. Hiszen az éjszakák is lázcsillapítással teltek... Azóta természetesen gyerekorvost váltottunk és amennyire azzal nem voltunk elégedettek, a mostanival annál inkább igen.

A harmadik évben már 2007-et írunk. Ismerkedünk az új környezettel és a teljesen más világgal. Sokat csavarogtunk, új barátokat szereztünk. Csak Marci körül forgott a világ :o)












Ennek az évnek a legnagyobb meglepetése, a nyár végén becsúszott Hermike. Ezzel megint lehetett fokozni a boldogságot nálunk. Marcinak a legnagyobb ajándékot készültünk adni, az édes testvérét.

A negyedik év (2008) első harmadában, az évnek majdnem a felében, a legszebb hónapban, májusban meg is érkezett a kis hugi aki egészen véletlenül azt a napot választotta amit a bátyus is, a másodikát.












Így lehet az, hogy közöttük pontosan 3 év és 3 hónap különbség van.












Bevallom, hogy a két gyermekes anyaságot sokkal nehezebbnek képzeltem.
Marci nagyon simulékony volt az új helyzetben. Nem voltak konfliktusok. Megérett arra, hogy kistestvére legyen.
Addig pedig felépítettem kettőnk között valamit; amit nem igazán tudok megfogalmazni de jól működik a mai napig. Azon vagyok minden nap, hogy ez így is maradjon.

Az ötödik évben (2009) Marci nagyfiú ovódás lett.















Sikerült erre abszolút felkészítenem de mégis csak az volt a legjobb, hogy addigra már 4 és fél éves lett. Megérett nagyon is az elválásra, nameg én is (talán :o)

Most pedig itt van nekünk egy nagyon aranyos, helyes, okos, ügyes, ötéves kis-nagy fiúnk. Aki olyanná vált amilyenné általunk válhatott...  
Örülök, hogy Marcinak az apja nagyon nagy példaképe lett. Van kire felnéznie. Aki teljes családban nőtt fel, annak ez természetes, nekem meg nagy kincs. Azt is tudom, hogy egy apából a saját gyermek nem feltétlenül hozza ki például a felelősségteljeset, a jót.
Nekünk valahogy sikerült és tudom, hogy bármit is hoz a jövő, ez nem múlik el már sohasem. Az ilyen kapcsolat nem függ térben és időben.

Valószínűleg még mindig a szoptatás miatti hormonok beszélnek belőlem...mert olyan fura, rossz érzés, hogy Marci a szülinapján oviba lesz...és holnap először még haza sem hozom ebéd után.
Nagyon sokszor megkérdeztem már tőle, hogy akkor holnap kezdi a focit? és nem baj ha már holnap nem megyek érte?, de ő hajthatatlan. Menni akar és megy is mert az én anyai, érzékeny szivem miatt nem lehetek vele szemben önző. A focika fél 4-től negyed 5-ig tart. Ééés nagyon jókat hallottam az edző; Soma bácsi felől. A gyerekek nagyon kedvelik és imádják a focit.
Mindegy :o) vettem lufikat meg díszítő eszközöket és majd jól meglepődik ha hazaérünk (mert eddig még nem cicomáztunk lakást szülinap miatt de ennek vége :D
Egyébként a múlt héten azt is megkönnyeztem amikor délben odaértem az oviba és hallottam ahogyan zajlik egy szülinap. Ebéd után középre tesznek egy kis asztalt, székkel, odaül az ünnepelt a tortával. Aztán megy a Halász Judit Boldog születésnapot című száma. A gyerekek hangosan, szépen énekelnek; tapsolnak, táncolnak, buliznak.
Holnap Marcit fogják így ünnepelni és nagyon várja; én meg majd gondolok rá :o)

Hermina minden este amikor átöltözik a pizsibe akkor meztelen felsőtesttel jó erősen megfogja a nyakamat, hogy cirógassam őt. Persze ez apjától ered hiszen egy időben, minden fürdés előtt program volt a lúdbőrőzés :o)

Marci nem csak elszámol tízig és felismeri a számokat hanem egy sorozatban felismeri a hiányzó elemeket. Bár lehet, hogy ez azért van mert tudja a sorrendet, nyílván :D

Szombaton reggel meglepően nagy hó esett. Apa legalább fél órát lapátolt a környékünkön. Aztán elindultunk Anyukámékhoz mert sült a reggeli hurka-kolbász (bár mi nem ettünk mert apával étterembe készültünk kettesbe :o) Szóval pillanatok alatt lepasszoltuk a két gyermeket és elindultunk, először a szokásos hétvégi nagybevásárolni. Hazahoztuk a vásárfiát, kipakoltunk aztán el is indultunk kedvenc vendéglőnkbe. Ott nagyon hangulatos és jóízűt ehettünk ismét. Szerintem most megünnepeltük, hogy lassan 5 éve vagyunk szülők :o)

Hermina igaz, hogy reggel korábban ébredt de ott 11-kor el is aludt (sokkal korábban mint szokott) és ezt tette két órán keresztül.
A cici-fun és függő lányom egész nap elvolt anyatej nélkül is!
Bianka nagyon szeretett volna átjönni hozzánk de a nagy hó miatt jobbnak láttuk ha vasárnap nem mozdulunk ki autóval. Fájt a szivem ezmiatt mert Marci is rendkívüli módon szerette volna ha jön velünk Bius. Megigértük nekik, hogy lesz még rá alkalom. A hazafelé úton Marci a szomorkodásba bealudt :o)
Hazaérkezve azt láttuk, hogy az egész utca havat lapátol. Mi sem maradhattunk ki. Az összes gyereket felváltva szánkóztattuk. Majd Marci életében először nélkülünk ment szomszédolni a Tomiékhoz.

kicsit homályos mobilos kép :o)

Éppen 5 hónapja nézegetem a Süni csoport faliújságát; hátha a kisfiam alkotását is megpillantom... A héten aztán egy egész lufi tömeg fogadott és közötte felfedeztem a kis csigáét is :o)
Úúúgy örültem! Aranyos sormintát láthatunk.

Apjuk reggel már 7-kor elindult. Megbeszéltük, hogy nem ébreszti fel Marcit olyan korán. Tehát vagy én elviszem vagy ma nem megy oviba. Fél 9-kor ébredt az összes gyerekem egyszerre. Én Marcira bíztam a döntést. Szívesen elvisszük őt oviba de itthon is maradhat ha szeretne. Egyből kiderült, hogy ő bizony menni szeretne! Próbáltam rábeszélni, hogy inkább maradjunk itthon de ő menni akart...hát mentünk.
(Pedig a legjobb barát-szomszéd-ovitárs Tomi hiányzott már tegnap is és bevallom néha volt olyan érzésem, hogy csak ő miatta szeret menni Marci oviba de ez nem igazolódik be.)
Örülök, hogy szereti az ovit, a közösséget és azt gondolom, hogy ez nagyban a Gabi néni érdeme!

Az oviban van foci és elég sok csoport társ él a lehetőséggel. Heti kétszer egy órát "edzésre" járnak. Tegnap Marci kitalálta, hogy ő is szeretne oda menni.
Eddig azért sem ment mert Hermina akkortájt alszik délután. Tehát Marcit azokon a napokon (kedd, csütörtök) nem hoznám el ebéd után hanem ott maradna.
Ami a lényeg, hogy Marci mindezt olyan kitörő lelkesedéssel mondta, hogy most intézkedek ezügyben. Felhívom az edző bácsit, hogy csatlakozhatna-e Marci és beszélek az ovónénivel is, hogy akkor heti kétszer nem hozom el Marcit ebéd után. Mert a legény csak ezen a két napon szeretne tovább maradni az oviban...

Ha a gyermek nem szereti a krumplifőzeléket akkor legyen krumplikrém leves pirított kenyérkockákkal. Ugyanúgy készül mint a főzelék csak a tejföl után nem rántom be hanem az egészet összeturmixolom.
Azért írom le mert ma nagyon nagy sikere volt a krumplifőzelék ízű levesemnek :o)

A receptes blogomban hamarosan lesz leírás és egy kép a tányér levesről :o)

Mert hogy eddig ezt nem tette.
Jószóval hatni rá nem tudtunk. És valahol nem is erőltettük. Vagy ezt csak szimplán nem is lehet erőltetni. Ha valaki nem szívből köszön akkor ne is tegye :D
Volt egy időszak amikor minden ismerősnek köszönt, büszke is voltam rá de aztán valamiért ez tabu lett nála. Még a közeli rokonoknak sem volt hajlandó.
Aztán a napokban megint felhoztam a témát és ma reggel is köszönt az oviba. Aztán délben kíváncsian vártam amikor elhagyta a csoport szobát és lám...köszönt az én drága nagyfiam :o) Azt mondta "Viszlát!" Aztán rákérdeztem, hogy és a gyerekeknek nem köszön? de azt elfelejtette :o)
Apa azt mesélte ma (msn-en), hogy reggel amikor mentek akkor a szomszéd bácsinak is köszönt! Bevallom, hogy előttük éreztem a legcikibben magam. Hiszen régen volt már gyerekük. Ugyanakkor jól vették a nemköszönést hiszen kitartóan, minden alkalommal jónagyot köszöntek a legénynek is. Biztos tudták, hogy ez csak egy átmeneti állapot.

Valahogy azt gondolnám, hogy aki megeszi, sőt! szereti a tejbegrízt, az megeszi a tejberizst is!? Nos, nálunk a gyerekek csak a grízt eszik, mi meg apával szívesebben esszük a rizst kakaóporral és magozott meggybefőttel...

Hihetetlen, hogy a múlt hét vasárnapi szavazás lezárása óta egy, azaz egyetlen bejegyzést produkáltam :o)

Az a nagy helyzet, hogy a futás rabja lettem! Kora esténként teszem, olykor még apa sincs itthon. Sokszor megfogadtam már, hogy nem állok rá a gépre amíg Ő nincs itthon de aztán nagy a kisértés, hogy mire hazaér, addigra én is kész legyek fitten :o) Azért fogadtam meg mert már 50 perceket is eltöltök a gépen és a gyerekek addig szétrámolják a házat. Vagy például Hermina tegnap a futószalagra dobott tárgyakat és félő, hogy bekapja vagy valami. A bárányka apró csengőjének zsinórja be is ment csak a fő része maradt kint, szerencsére. Vagy például lekapcsolja a lámpát, ez a "legremekebb". Tehát mindig megfogadom, hogy egyedül nem vágok neki az 5 km-nek de aztán valahogy legyűröm ezt és futok,rohanok,szaladok :o)
Aztán persze a gyerekek is ráálnak és ki lassabban, ki gyorsabban futkározik. Egyébként többnyire jól elvannak csak előfordul, hogy a lányom szerint eleget futottam és szeretné kikapcsolni a gépet. Frászba vagyok olyankor is :o)
Tehát este felpörgök, alig bírok elaludni olyan remekül fitt vagyok aztán reggel meg alig bírok felkelni. Ettől függetlenül érzem jótékony hatását...

Marci ma már ment oviba de Hermi még néha köhögős kis takonykórral keverve.
Hazafelé a Tomival felváltva húzták egymást a szánkón. Nagyon hideg volt.
Tegnap kiderült, hogy kedvenc ovinénink elköltözött jó messzire. Szerencsére Gabi nénit is szeressük :o)
Készülni kellene az első farsangra ami február 9.-én lesz. Marci több minden is szeretne lenni. Ezekből kellene leszűrni azt; ami igazán szeretne. Aznap reggel lehet őket fotózni és rágcsálni valót is elfogadnak.
Farsang előtt még Marci szülinapja lesz. Lassan lehet a naptárba betáblázni a rokonságot. Ki, mikor és hol köszönti a kis ötévesünket.

Hermina hisztike lett. Nagyon sokszor a szeretet átsegíti ezen de van amikor elfogy a türelmem és elmegy bőgni. Aztán megnyugszik és sírás nélkül jön hozzám, hogy vegyem fel. Olyan okos, hogy tudja; mi az amire nem vagyunk kíváncsiak. Ugyanakkor azért többnyire segítünk neki hiszen most tanulja meg legyőzni magában a kudarcokat. Nem szeretném ebben sem magára hagyni csak néha elég! Főleg amikor nagy ritkán Marci sem partnerem és tesz rá egy lapáttal...azzal, hogy nem enged ő sem, a makacs-kakas :o) És persze mindig tudjam, hogy hol van a határ. Amikor bár Marcinak van igaza de képes engedni vagy mi az amiben hajthatatlan és ezt tiszteletben kell tartanom. Nem mindig könnyű. A szeretet és a türelem mindenben átsegít.

Köszönöm a szavazatokat!
Én tartozom ezzel kapcsolatban egy vallomással :o) Én ugyanis mióta elköltöztünk a panelből, 2006 nyár óta nem hívattam elő képet! Akkor december 19.-éig kb 5 helyen laktunk, nem tudtam hova rendeljem meg, plusz a lustaság is ott volt. Node addig minden egyes darabot előhívattam Marciról. Persze elvannak mentve cédén meg többször nekifutottam már. Volt, hogy a zsebembe volt, hogy amikor olyan helyen járunk akkor beadom és kézzel foghatóak lesznek a képek. De ezidáig elmaradt. Viszont Hermina születésétől, visszamenőleg fogok válogatni és előhívatni. Ígérem ezt meg magamnak, itt és most! :o)

Marci most látta elérkezettnek az időt, hogy elszámoljon tízig. Ma szinte egész nap gyakorolta. Hatig már ment a dobókockának köszönhetően de tovább nem akart eddig számolni. Mi meg nem erőltettük.
Olyan büszke magára! Mi pedig rá.

Olyat szoktunk még játszani, hogy én elkezdem 1, ő folytatja 2, aztán én 3 és a többi... így már megy neki 14-ig is.
Vagy mondok egy számot, pl 8, ő pedig folytatja a számolást.
Most erre van igény, mi pedig "csak" kielégítjük :o)