2009. november 20. 22:42 - írta Ilona

Nem igazán van időm "papírra vetni" pedig megfogott az advent szele :D Most, hogy ilyen ködös, hűvös az idő...rámcsimpaszkodott rendesen.

Zárójelben azt, hogy Hermina fogzik. Nem igazán veszünk róla tudomást és akkor nem fáj. Terelődünk. Aztán van, hogy nem jön be és megkérdezem tőle, hogy hol fáj és akkor a jobb alsóra szomorúan mutogat. A dentinox és az OSANIT segít egy kis időre, na és a cici mindenekfelett! Ez utóbbi a legjobb fájdalomcsillapító. Jól alszik csak hajnaltól gyakoribb az ébredések száma. Nem ébred fel igazán csak cicin alszik vissza. Illetve akkor, ott, abban a helyzetben nincs más fegyverem. Tehát sok megszakítással de kipihenten ébredünk. Sokszor meg sem halljuk, hogy a fiúk leléptek. Sőt! a reggeli nem fogadott hívásaim száma is megnövekedett.

Tehát jövőhéten vasárnap már kézzel fogható lesz a készülődés bár már most elterveztem, hogy új lesz az adventi koszorúnk és szabadidőmben többnyire gyerekjátékokat szemezgetek. Nem könnyű. Mert anyuék és a hugomék is rám bízták a döntést. Találjam ki, sőt! vegyem meg és ők kifizetik és oda is adják a gyerekeknek illetve ott lesz a fa alatt. Jó mi? Így legalább nem ér meglepetés és a siker is garantált.
Néha már gondolkodóba esek azon, hogy mivel a hugomék a nyár folyamán külön költöztek anyuéktól...hogyan fogunk egyel több családot belezsúfolni abban a két karácsonyos napba amikor így is mindig szinte percre pontosan kivolt számolva...mikor hol és kinél. A szenteste meg csakamiénk! Bár lehet, hogy nem kellene ennyire ragaszkodnom? Illetve lehetne szentebéd is!?

Nade ne szaladjunk ennyire előre. Már egy jó ideje füstölőzünk. Kedvencünk a SZANTÁLFA. Gyertya is ég minden nap. És alig várom, hogy elsején elővegyük a klassz kis adventi naptárunkat ami fából van, 24 kis fiókkal. Nagyon jópofa majd hozok róla képet ha aktuális lesz. Apró, válogatott finomságok lesznek benne és Marci szeretne az emeletes ágya fölé is sötétben foszforeszkáló csillagokat így ha kapok olyat akkor minden nap lesz a fiókban 1-2 darab.

Mai napomat egy VIDEÓ hatotta át. Nagyon elgondolkoztatott...pedig nem is értem mit mond :D de elég ha sejtem...

Holnap délután megint gyerekek nélkül leszünk aztán estefelé Bianka valószínűleg hazajön velünk. Ennyit tudok meg azt, hogy egy ideje rákaptunk a szombat délelőtti piacozásra és már lángossal indítunk :o)

Naés apa ebben az évben december 18.-án dolgozik utoljára! Addig már nincs is egy hónap! Örülünk nagyon ennek a hírnek ma :o)

2009. november 18. 19:23 - írta Ilona

Az ősz egy második tavasz, amikor minden levél virággá változik.


Albert Camus
 

2009. november 18. 18:27 - írta Ilona Ma eszembe jutott néhány jóslat ami egyelőre nem jött be. Bár bevallom, hogy én is tartottam tőle de úgy tűnik; Marci nem fogékony arra, hogy az oviban rossz ragadjon rá. Most nem feltétlenül a rosszaságra gondolok hanem úgy általában véve. Szerencsére a betegségek sem rendszeresek . Szerintem 2-3-szor 2-3 napot volt itthon összesen és az is enyhe takonykór volt. Kopp-kopp...
Nem veszek észre változást. Továbbra is itthon tombolja ki magát de ez nem zavar senkit. Sőt! szeretném ha továbbra is az otthona lenne az a hely ahol felhőtlenül jól érzi magát.

Most például mutatja Herminának a torna órás élményeit és a kicsi utánozza a nagyot természetesen. Jópofák :o) Négykézláb futnak és ugrálnak.
Tegnap pedig már csak egy dupla túrórudi volt itthon és megfelezte a hugival.
És, hogy fokozzam...Marci az emeletes ágy tetején egyedül alszik éjszaka. Mióta hétvégén a Bianka ott jól érezte magát. Most nem megyek abba bele, hogy nekünk nincs ellenünkre az együtt alvás de ez egy kicsit jól esik, hogy mégis tud egyedül aludni a fiam. Én mondjuk 10-11 éves voltam amikor külön mentem anyutól de az én életem nem volt ennyire felhőtlen, na.
Azt még leírom, hogy számtalanszor elaludt egyedül tehát nem volt gond ezzel. Inkább a tudatosság pozitív nekem. Az, hogy mondja és úgy is van.
Lassan újra apával alhatunk kettesben :o) mert hiszem, hogy Hermina hamarabb megérik rá. Csak még cici fun és nekem is könnyebb ha együtt alszunk, még.

...és végül de nem utolsó sorban a nap vagy inkább az év!? örömhíre, hogy a hugoméknál bővül a csipet csapat és a következő év nyarán már 3 gyermek édesanyja lesz!
Érdekesség, hogy Marci és Bianka között hónapra pontosan két év van; majd ha Isten is úgy akarja akkor Hermina és az újbaba között is, mondjuk bő két év lesz...

2009. november 16. 23:41 - írta Ilona

Még a múlt héten, szokásos mesekönyv nézegetés közben utánozom én a krokodilt, hogy amikor kitátja azt a nagy száját akkor azt mondja, hogy ÁÁÁÁÁÁÁ. Hermina is mondta utánam és velem :o)
Ma pedig pelenkázás közben énekeltem azt a mobilreklámot melyben az emberek búcsúznak a kedves telefonjuktól úgy, hogy BÁJ BÁJ BÁJ BÁJ BÁJ és Hermina énekelve! utánzott engem :o)
Amúgy még mindig, kitartóan dünnyögve érteti meg magát. A fürdőszobában gyakran ellenőriz, hogy megvagyok-e még és akkor bekiabál, hogy Á!? én pedig válaszolok de ennyi, semmi több.

Azt is szereti ha én utánozom őt. Például az elmúlt napokban jobbra-balra a vállára hajtja a fejét. Mindig megvárja amíg én is így teszek és csak utána vált a következő oldalára. Mondjuk nem sokszor ismétlünk csak többször hív utánzásra.
Aztán csak úgy előre lehajtja a fejét és közben huncutul felnéz rám. Vagy éppen csak felhúzza a szemöldökét. Biztos tőlem látta.

Amikor Marci kérdez tőle valamit akkor pont úgy bólogat ahogyan a bátyus. Aki ezt nagyon élvezi ezért gyakran kérdezget. Pl - Hermina! NEM megyünk aludni? - Hermina! Megyünk játszani? IGEN?
Nagy az egyetértés kéremszépen :o)

Mindent megért és velünk is megértet.

Ma büszke volt, hogy Marci alsónadrágját feltudta venni :D

Nem nyeli le sem az almát, sem a szőlőt, sem a mandarint. Összerágás után kiköpi őket. Igaz még négy rágófog hiányzik. Ennek ellenére imádja a gyümölcsöket illetve a levüket kirágni. A banánt mondjuk nem szereti de az aszalt szilvát is megeszi. És a szotyi magot is.

Napközben vissza emlékszik dolgokra és megmutatja, hogy ott történt például az, hogy lepottyant az ágyról. Ilyenkor szomorú arcot vág, összehúzza a szemöldökét és közben kitalálom a gondolatait...

2009. november 16. 14:41 - írta Ilona

2009. november 14. 23:54 - írta Ilona Tudom, hogy nem mindig jó az ösztönből "nevelés" csak nem tudom (meg nem is akarom) másképpen csinálni. Amikor Hermina az esti elalvás után, bő 1 órán belül 3-szor is felnyöszörög akkor én ott vagyok. Sőt! Rohanok. Lehet, hogy ha ráhagynám akkor megtanulná, hogy hiába felébred, aludjon vissza, magától (ott mellettem).
Hozzáteszem, hogy ez nem rendszeres csak elgondolkoztat. Pedig épp a héten (is) örültem, hogy nem fogzunk már egy jó ideje és alig-alig ébredünk.
Aztán meddig fog még anyatejet inni éjszakánként is a lányom!? Teszem fel magamnak eme költői kérdést aztán megint tudomásul veszem, hogy ez így van jól. Sőt! Szeretném ha nem csak most lenne ez a legnagyobb bajom.

A másik Marci :o) Azon parázott a felolvasott mese után, hogy az emeletes ágy tetején alvó Bianka alatt az ágy le ne szakadjon. A leányzó amúgy pehelysúlyú és Marci már ugrált is ott fent ami nagyon megnyugtatta őt. Villámgyorsan elaludt ő is. Este 11 után ez nem is volt olyan nehéz.
Nesze neked ösztönös nevelés de azt hiszem kell olyan amikor ők lövik fel a pizsamát...

2009. november 13. 12:43 - írta Ilona

Ezelőtt öt hónappal járt Marcipán először fogorvosnál. Ugyanis gondos apája jól felfedezett egy kisebb fajta lyukat a hátsó, felső rágófognál. AKKOR eléggé megküzdöttünk vele. Mi is és a fúrást-tömést végző kedves dokibácsi is. Talán ezért de nem lett tartós ez a tömés és pár hete kiesett. Ma újból látogatást tett OTT apa és fia. Ezúttal viszont rendkívül jól viselte a fiatalember. Nem tanúsított ellenállást és ezáltal hamar túlesett rajta. Persze az elmúlt napokban igyekeztem felkészíteni őt és kapott egy vigaszdíjat is.

A névnap alkalmából is felduzzadt a lego duplo készlet így most a Mikulás és a Jézuska valószínűleg nem fog hozni (tőlünk) ilyet.
Lássuk, hogy mik vannak

Ez utóbbiból két dobozzal van és hozzájuk egy piros alaplap amire mindig újabb város épül :o)

2009. november 11. 10:18 - írta Ilona

Mi lengi be és át? Elsősorban a névnapozás. Mert elkezdődött már szombaton és péntek este tér majd véget nálunk a Márton napozás...

Aztán a háegyenegy természetesen. Szabadidőmben most már egyre kevesebbet olvasok a témában. Még mindig meggyőződésem, hogy ha el is kapjuk akkor majd jól túléljük. Mert aki nem oltat annak bizony elkell játszani azzal a gondolattal is, hogy mileszha!?
Apának mondtam a héten, hogy legyen kedves beoltatni magát :o) de hallani sem akar róla.
Naés mekkora felelősség van már egy szülő kezében de még mindig kisebb volumenű dolognak tartom ezt a nemoltást mint az oltás szövődményeit. Ugyanis az még oké, hogy az állam nem vállal felelősséget de az, hogy vakcinagyártó cég sem...na az már sokkk és nem fer.
Akárhogyis van, sajnos nem fogunk rájönni majd évtizedek múlva, hogy miért alakult ki nálunk ez-az meg amaz és most nem a kiürülő higanyra vagy tojásfehérjére gondolok. Ígyhát mi bőven megelégszünk az amúgy kötelező védőoltásokkal.

Tehát névnap van :o) és ma az oviban Marcinak fognak énekelni a gyerekek. Ő pedig nagy örömmel osztja szét a két nagy csomag vaníliás karikát a társai között. Vártuk már ezt a napot.
Délután remélhetőleg palacsinta parti lesz nálunk a szomszéd barát-ovitárs Tomival és szűkebb családjával meg Apa elvileg korábban érkezik.

2009. november 11. 8:02 - írta Ilona

Névnapodra mit vegyek?
Vegyek húzós egeret?
Vonatot és síneket?
Kék építő-köveket?

Nem, már tudom mit vegyek:
néked tavaszt rendelek,
bodzafát és kék eget,
rajta csokros felleget.

Megrendelem jó előre
a virágot a mezőre,
tél után a lomb-nyílást,
betegségre gyógyulást.

És ha meglesz egy napon:
bedobom az ablakon.

Nemes Nagy Ágnes

2009. november 8. 20:17 - írta Ilona

Sok hórihorgas lakli folyton földühösít,
kisember vagy, azt mondják,
és így csúfol mind!
Nem tudják a nagy titkot,
a tyúkeszűek;
a nagyvilágot mi mozgatjuk,
kisemberek!

Egy hangya hogyha kell
egy sziklát elcipel,
a méhecske csatába száll
a medvével,
egy büszke harci mént,
megugraszt egy kis gyík,
s a bolha még egy hercegnét is
popsin csíp!

Góliát, a nagy bunyós,
egy hústorony volt,
de jött Dávid a csúzlival,
és jött egy nagy kopp!
A Bibliát nem olvastam,
de így lehetett;
a nagymenőket mi győzzük le,
kisemberek!

Egy hangya hogyha kell
egy sziklát elcipel,
a méhecske csatába száll
a medvével,
egy büszke harci mént,
megugraszt egy kis gyík,
s a bolha még egy hercegnét is
popsin csíp!

Te nagyfejű okostojás,
te bölcs professzor!
A felhők közül mássz le hozzánk
olykor-olykor!
Ha nem teszed, egy francot ér
az egyetemed!
Az életet csak mi ismerjük:
kisemberek!

S az intőt osztó kéz,
a végén még - megég...!

Egy hangya hogyha kell
egy sziklát elcipel,
a méhecske csatába száll
a medvével,
egy büszke harci mént,
megugraszt egy kis gyík,
s a bolha még egy hercegnét is
popsin csíp!

Altisztet, és minisztert
egyformán csíp...!


Szinetár Dóra
(Claude-Michel Schönberg és Alain Boublil dala, a Les Misérables - A nyomorultak c. musicalből.

2009. november 7. 22:04 - írta Ilona

Két hete, hogy péntek délutánonként rám jön egy hiszti, de csak ott legbelül és arra gondolok, hogy holnap (vagyis ma) nem fog érdekelni a bevásárlás és a főzés hanem lelépek itthonról, egyedül. Mert elegem van meg mert szükségem van rá. Pedig látszólag nem adnak rá okot csak valahogy felgyülemlik bennem és valami robban. Tuti közrejátszik, hogy korán sötétedik, hogy sokkal kevesebbet vagyunk kint és hogy Hermi taknyolt mostanában.
Aztán annyira lenyugszom, hogy hihetetlen. Már estére sincs vágyam máshova menni de beszéltem apával erről (mint minden nap amúgy. konkrétan nyafogni szoktam neki msn-en :o) és mára "kiírt" nekünk pár óra gyereknélküliséget. Nem részletezem de nagyon jól esett.

Valamelyik nap is rágódtam...rágó nélkül természetesen.
Azon például, hogy kinek vagy kiknek bizonygatok itt állandóan arról, hogy például boldogok vagyunk!? Csak mert nekem nem ez volt a normális értékrendem? Nem ez volt természetes? Nem ezt hoztam magammal a múltból, a gyerek koromból. Most meg állandóan világgá kürtölöm, hogy igenis fantasztikus társam van. Hogy nem csak apja van a gyerekeimnek hanem még kíváló is.
Pedig próbálok mindig csak a gyerekekről írni; nekik, de nem sikerül. Valahogy mindig beleszövöm magunkat is. De miért?
Most írhatnám, hogy ez az én blogom és azt írok amit akarok, és arról amiről kedvem van de bevallom, hogy nekem sokkk. Sok a csöpögés és az állandó bizonyítási vágyam.
Azt is mondhatnánk, hogy ez is hozzátartozik az életünkhöz de mivel sok mindent le sem írok ezért talán ez sem olyan fontos. Vagyis a gyerekek mellett "csak" egy mellékes jó dolog. Ami az én szívemet gyakran tölti el melegséggel és jó érzéssel. A boldogságot kiteregetni persze, hogy nem bűn csak minek!? Főként mert állandóságról van szó...

A mai napra visszatérve...mindig megigérjük magunknak meg anyukáméknak is, hogy mivel mindenki nagyszerűen érezte magát ezért akár minden hétvégén megismételhetnénk...de valahogy gyakran elmarad. Átmegyünk ugyan de nem hagyjuk őket ott. Pedig...olyan jó volt. Az öröm is a viszontlátásnál :o)
Marcinak itthon pedzegettük, hogy akár ott is aludhatna. Bianka is ott tölti az éjszakát de nagyon nem akarta; így nem is erőltettük.
Anyukám az a fajta aki az ajándékozás terén a biztosra szeret menni. Így ma; egy általunk vásárolt játékot kapott tőlük Marci. Megelőlegezve a névnapját. Azt hiszem nem is tudom szavakba önteni, hogy mennyire boldog volt tőle. A lego duplo városa bővült egy postással. Motorral, virággal és természetesen egy funkciójánál is használatos postaládával.

2009. november 6. 22:26 - írta Ilona

A sütőtökös muffin: ITT a recept :o)

A krea-team, avagy anyával alkotás.A lényeg, hogy ragasztani lehessen

Na üljetek oda :D és egy mai Marci által épített dinoszauroszon lovaglás 2 személy részére

és végül a produkcióóóóó

2009. november 4. 17:14 - írta Ilona ...hogy a védőnőnk, a barátnőnkké válik. Segít ha fáj a fejünk és beprotezsál minket a nagyon elfoglalt gyerek doki bácsihoz még aznap vagyis ma délután 4 órára (ráadásul az egészséges rendelés végére). Mert a beteg rendelésre nem szívesen megyünk (még nem is voltunk) és bár szívesen kijön, mégis rengeteg a házhoz hívása is ezért jó soron kívül oda kerülni, hozzá :o)
És, hogy miért? Mert jobb félni mint megijedni alapon, mivel Hermina 3. hete taknyol és köhécsel; jobbnak láttam ha látja szakember is. Az egy dolog, hogy én úgy láttam nincs nagy baja...jó ha ezt egy kedves, alapos doki bácsi meg is erősíti nekem. Felírja a calcimusc-ot, a kevert orrcseppet és lelkemre köti, hogy nincs szükség antibiotikumra, még. De azért felírja nekem és ha tényleg nem javulna akkor adjam Herminának, de csak akkor ha lázas lenne vagy rosszabbodna az állapota 4-5 napon belül. De nem fog! Mert az ambroxol nevű, nem vényköteles gyógyszer tényleg hatásos csak ugye hétfőn kezdtem el adni neki. Napközben nem is kell szívni az orrát viszont reggelente íszonyú sárgás trutymót szívok ki neki. Hát ezért kerestük ma fel a doki bácsit.
Hermina rendkívül aranyos volt. Egyfolytában görbült le a szája de tartotta magát. Nehezen ment neki de nem sírt amíg megvizsgálta a doki. Kaptak matricát mert hogy Marci is elkísért minket de neki szerencsére "kutyabaja".

2009. november 3. 23:34 - írta Ilona

Gondolom nem haragszik a szerző ha belinkelem az oldalát. Hiszen összegyűjtötte "nekünk" az összes tudnivalót...na mivel kapcsolatban? Hát persze, hogy a H1N1-gyel.
Érdemes elolvasni EZT az oldalt!
ITT pedig naprakészek lehetünk, ha akarunk :o)

Egészségetekre!

2009. november 2. 16:15 - írta Ilona megszületett Hermina és túlzás nélkül bearanyozta az életünket; ami vele lett teljes és egész.

Úgy tud az apja ölébe bújni mint "borsó a héjában". Ezt apa mondta tegnap szó szerint. Szerintem ő; a minden napokban is ilyen kis simulékony gyermek. Nyugodt de ugyanakkor kis bikához méltóan ha egyszer elfogy a türelme akkor nincs apelláta...

Másfél éve szoptatok. Nekem ez is egy nagy mérföldkő. Hiszen vele élhettem át a szoptatás szépségét és nehézségeit is.

Sok minden kavarog a fejemben mostanában.
Például a saját gyerekkorom...hogy mi a kisgyerekkorunkat akkora helyen éltük meg mint most a gyerekek szobája...hogy a mi játék készletünk elfért egy kis műanyag kádban, az ővékéhez meg egy szoba is kevés...hogy a mi életünk nem volt ennyire felhőtlen. Boldog vagyok, hogy most az; tökéletesnek mondható.

Az sem mellékes, hogy rohan az idő. Nekem minden eddiginél gyorsabban. Gyakrabban szeretném megállítani. Mert tetszik, hogy Marci rettentően okosodik. Napról napra tanúja lehetek annak, hogy fejlődik. Hermináról nem is beszélve. Nem sokára nem lesz kis babánk. Kis baba arcú gyermekünk. Hiányozni fog.
Ugyanakkor meg lesz a sok előnye is, gondolom. Mert most már tudom, hogy minden kornak megvan a maga jósága.

A másfél év legnagyobb sikere számomra az, hogy mindkét testvér sikeresen beilleszkedett az új helyzetbe. Nem volt nagyobb féltékenység vagy lelki probléma.

2009. november 2. 9:02 - írta Ilona

Elolvasom a mese végét is »

2009. november 2. 9:01 - írta Ilona

- Tudja, hogy a tárgyak az ő észlelése nélkül is léteznek. SZERINTEM IS
Ugyanez vonatkozik szüleire is - nem reagál szorongással eltűnésükre mert tudja, hogy hamarosan visszatérnek. REMÉLEM
- Az önálló járással (karját oldalt tartva) a gyermek elvágja az anyatesthez fűző "köldökzsinórt". HŰHA

Elolvasom a mese végét is »

2009. november 1. 10:11 - írta Ilona

" Fura dolog ez a hiányérzet. A legváratlanabb időben jelentkezik, képtelen helyzetekben. Betöri az ajtót. Nem kopogtat, nem kérdezi, hogy alkalmas-e , és a legfontosabbat is elfelejti, hogy fel vagyok-e rá készülve. Csak jön és beköltözik a lelkembe. Próbálom nem észrevenni, elterelni a gondolataimat.  De azokon a napokon, mikor meglátogat, a könyvek közül előkerül egy réges-régi fénykép, a rádióban felcsendül egy évek óta nem hallott dal vagy az utcán elsuhan egy ismerős kabát.
Emlékeztet azokra az időkre, mikor még nem ismertem Őt, a hiányt. A múlt boldogságából azonban csak egy pillanatot engedélyez. Végül megtör. Fájdalmat ébreszt és könnyeket fakaszt. Az időt lelassítja, az álmokat elkergeti, és mikor már minden energiámat elszívta, elmegy. Elmegy úgy, ahogy jött, kérés nélkül… váratlanul. ”

HamiaLinda

2009. október 30. 23:07 - írta Ilona

Düh
Például mit lehet tenni ha Marci naponta megkarmolja Hermina arcát. Nem bagatelizálom el de például "csak" azért mert a leány direkt ledönti a hatalmas, gyönyörű fakocka építmény-komplexumot. Nekem is rosszul esne.
Hermina pedig nem hallgat a jó szóra és harmadik nekifutásra mégis csak ledönti. Nem bírja ki, hogy ne. Talán az idő segít majd.
A sérüléseket mindig csak akkor kapja amikor nem látjuk.

Füllentés
Igen, ez is elkezdődött. Marci simán azt mondja, hogy ezek a sérülések a faltól vannak vagy kitalál valamit. A lényeg, hogy nem ő volt.

Irigység
Még csak most kezdek felócsudni abból ami az elmúlt hetekben zajlik Marcinál. Nagyon sokszor az kell neki ami épp Herminánál van! Akármi is legyen az. Egy papír fecniért is képes harcba szállni. Nekem ez hihetetlen. Persze ez a harc szó elég durva mert finoman kéri vagy elveszi a hugától. Van amikor a leány ebből nem is csinál ügyet de én azért érzékeltetem Marcival az igazságot.
Érdekes módon ez fordítva nem igaz. Hermina nem tépi ki Marci kezéből a játékot, bármennyire is szeretne ő is épp azzal játszani. Megvárja amíg a játék szabaddá válik. Ismeri az erőfölényt :o)

Féltékenység
is van természetesen. Már egy ideje a lányon is észrevehető és hangot is ad ha az ölemben ott ül Marcipán is. De viszont hamar túlteszi magát ezen és simogatja, puszilgatja a bátyját.

Azért a szeretet mindig jelen van...
Az én ölemben pedig mindig két hely van fenntartva. Elég sokszor ölelgetjük, puszilgatjuk egymást hármasban. Marci szavakba is önti, hogy mennyire szeret bennünket. Ha nem ő, akkor én is megfogalmazom. 
Alapvetően ez jellemzi az életünket. Imádom őket.

2009. október 29. 23:31 - írta Ilona

...és találtam egy hasonlót. Marci itt egy hónappal ugyan "fiatalabb" Herminánál :o)