Két hete, hogy péntek délutánonként rám jön egy hiszti, de csak ott legbelül és arra gondolok, hogy holnap (vagyis ma) nem fog érdekelni a bevásárlás és a főzés hanem lelépek itthonról, egyedül. Mert elegem van meg mert szükségem van rá. Pedig látszólag nem adnak rá okot csak valahogy felgyülemlik bennem és valami robban. Tuti közrejátszik, hogy korán sötétedik, hogy sokkal kevesebbet vagyunk kint és hogy Hermi taknyolt mostanában.
Aztán annyira lenyugszom, hogy hihetetlen. Már estére sincs vágyam máshova menni de beszéltem apával erről (mint minden nap amúgy. konkrétan nyafogni szoktam neki msn-en :o) és mára "kiírt" nekünk pár óra gyereknélküliséget. Nem részletezem de nagyon jól esett.

Valamelyik nap is rágódtam...rágó nélkül természetesen.
Azon például, hogy kinek vagy kiknek bizonygatok itt állandóan arról, hogy például boldogok vagyunk!? Csak mert nekem nem ez volt a normális értékrendem? Nem ez volt természetes? Nem ezt hoztam magammal a múltból, a gyerek koromból. Most meg állandóan világgá kürtölöm, hogy igenis fantasztikus társam van. Hogy nem csak apja van a gyerekeimnek hanem még kíváló is.
Pedig próbálok mindig csak a gyerekekről írni; nekik, de nem sikerül. Valahogy mindig beleszövöm magunkat is. De miért?
Most írhatnám, hogy ez az én blogom és azt írok amit akarok, és arról amiről kedvem van de bevallom, hogy nekem sokkk. Sok a csöpögés és az állandó bizonyítási vágyam.
Azt is mondhatnánk, hogy ez is hozzátartozik az életünkhöz de mivel sok mindent le sem írok ezért talán ez sem olyan fontos. Vagyis a gyerekek mellett "csak" egy mellékes jó dolog. Ami az én szívemet gyakran tölti el melegséggel és jó érzéssel. A boldogságot kiteregetni persze, hogy nem bűn csak minek!? Főként mert állandóságról van szó...

A mai napra visszatérve...mindig megigérjük magunknak meg anyukáméknak is, hogy mivel mindenki nagyszerűen érezte magát ezért akár minden hétvégén megismételhetnénk...de valahogy gyakran elmarad. Átmegyünk ugyan de nem hagyjuk őket ott. Pedig...olyan jó volt. Az öröm is a viszontlátásnál :o)
Marcinak itthon pedzegettük, hogy akár ott is aludhatna. Bianka is ott tölti az éjszakát de nagyon nem akarta; így nem is erőltettük.
Anyukám az a fajta aki az ajándékozás terén a biztosra szeret menni. Így ma; egy általunk vásárolt játékot kapott tőlük Marci. Megelőlegezve a névnapját. Azt hiszem nem is tudom szavakba önteni, hogy mennyire boldog volt tőle. A lego duplo városa bővült egy postással. Motorral, virággal és természetesen egy funkciójánál is használatos postaládával.